Összes oldalmegjelenítés

2016. március 2., szerda

Rügypattintó túra a Kevélyeken

Jó dolog, ha az ember egyedül kirándul, jó, ha szervezett teljesítménytúrán vesz részt, és az is jó, ha barátokkal sétál a természetben. A szombati napfény után vasárnapra borongós, vaskos felhők borították be az eget, szűrt fénybe vonták a Pilist. Azonban ez senkinek sem szegte kedvét - a Fitti Mozgó Kör nem a kedveszegettségről híres!
Kilátás a Kevélyekről
Hála a népszerű közösségi oldalnak, az "esemény" váratlanul sok érdeklődőt vonzott, lettünk vagy negyvenen. Mégis sikerül a kitűzött időben indulni, először a városszéli utcákon, egyre meredekebben felfelé haladunk. Ismerem ezt a részt, itt jön le az út az Intersport Túranapon. Kaptatunk felfelé a köves meredeken a Kevélyekre, az utat most nem szegélyezik virágok, ám örömmel fedezek fel egy igazi kövér, húsos orchidea tőlevélrózsát. Alighanem bíboros kosbor!
A szűrt fényben valószínűtlen, nedvdús zöldben ragyognak a mohák, megsimogatok egy-egy puha párnát, parányi sapkákat emelgetnek, mikrovilág. Mészkő-konglomerátum mesél a hajdani sekély tengerről - még a lecsiszolt kavicsok is ott kandikálnak benne, kicsit betonszerű kőzet - aztán parányi természetes sziklakerteket csodálok meg. A fehér sziklák zegzugaiban parányi növények bújnak meg, felbukkantak az első, friss levelecskék, sőt a borostyánlevelű veronika már virágot is bontott, amott egy lapulós kis élénksárga tyúktaréj vidám pettyecskéje a földön... És van hóvirág is! Itt is, ott is csinos csokrok emelik fel fehér, cseppforma fejecskéiket.
A sziklákon hideg szél fúj, nem pihenünk sokáig a csúcson. Itt viszont nincsen csúszós sár - utóbbi a Kevély-nyereg után vár ránk, ahogy ereszkedünk a Mackó-barlang felé a "régi Kéken". Hujujj, de meredek, de csúszik! Terep-cipőm jól fogja a talajt, de bizony méteres csúszásnyomokat látok. Mögöttem is "lúd a jégen" stílusban óvakodik a társaság, a gyerekek élvezik... Közben mindenfelé csinos hóvirágok a sziklák között. Szép hely, nem lehet panasz a panorámára sem, bár most inkább a lábam elé nézek.
A barlangnál mások is pihennek, szétnézünk, a fák alatt a puha avarban szép pettyegetett tüdőfüvek nyílnak. Szeretem ezt a csinos gyógynövényt a vicces világos pöttyös leveleivel. Többször magam is fotótémává leszek a lehetetlen kuporgós virágfotós pózaimmal... Nevetünk.
Kis pihenő után megyünk tovább, lefelé, aztán ismét fel a régi kőbánya mellett az Oszolyra. Délután van már, valami homályos napfény, mint egy fényét vesztett öreg érme, fénylik az égen. Piros csészegombák sokasága hint egy kis színt, gyönyörű és nagyon fotogén lények. Még épphogy csak ébredeznek a keltikék, az avarban egy-egy álmos rovar mászik.
Csobánka határában szép réteges, fehér szikláknál állunk meg utoljára, innen már nincs messze a buszmegálló, ahol a körülbelül 15 kilométeres séta véget ér.
Jó a természetben egyedül, de jó együtt is!

Smaragdzöld mohapárnák...

... és öreg fenyvesek közt jártunk

Ujjas keltike - Corydalis solida

Korán ébredő, nagy bogár

Úton a Kevély-nyereg felé


Cipeli a múlt terhét... Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Egy a sok, nagyon hasonló tyúktaréj-faj közül - Gagea sp.



Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

Borostyánlevelű veronika - Veronica hedereifolia

Itt a sziklák egy geoládát rejtenek...

"Dobogni kezd a zöld szív"


Kikeleti hóvirág - Galanthus nivalis

A Mackó-barlang bejárata


Eltéveszthetetlen: pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis

Pettyegetett tüdőfű - Pulmonaria officinalis

Csészegomba - Sarcocypha sp.

Csészegomba - Sarcocypha sp.

Séta az Oszolyra

Valamit nagyon fényképezek...

Fürtös gyöngyike - Muscari neglectum

Gólyaorrféle - Geranium sp.

Fehér sziklák Csobánka határában

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.