Tele volt vele a média - mármint, a médiának az a része, amit én olvasok - hogy tegnap átadták az új kilátót a Prédikálószéken. Ezt persze látni kell. Így hát a térkép fölé hajoltam és megterveztem az útvonalat...
 |
| Bronz kabátban az erdő... kilátás Dobogókőről |
A terv egy dolog, a valóság pedig egy másik. A hév nem jár Békásmegyertől, helyette pótlóbusz van. Nem mintha számítana, mert már a hévet is lekésem a Margit-hídnál. Sebaj, lett ötven percem
Pomázon az állomáson... azzal múlatom az időt, hogy veszek egy műanyagpohárnyi, mikróban melegített "forralt bort" a Szomi-Hami Büfében és a gyülekező kirándulókkal beszélgetek. Meglepően hideg van, az égre fátyolfelhők kúsznak. A kirándulók - úgy tűnik - műegyetemisták, öröm hallgatni, hogy valamilyen igényes, kitalálós szellemi társasjátékot játszanak.
Dobogókőn pillanatok alatt felszippantja a számtalan ösvény a kirándulókat. Szinte fáj a csend. Korán van még, a parkoló üres, de a bográcsok alatt már füstölnek a tüzek. Hideg is van. Bemerészkedek a Zsindelyesbe - a kandallóban vendégszeretően lobog a tűz, a falon mindenféle érdekes díszítmény van, a Magyarok Nagyasszonyától a világító csakrákkal büszkélkedő indiai fafaragásig. Megkóstolom a hely specialitását, a gyógyfüves gyömbérteát. Kellemesen melegít belülről.
Odakint fátyolosan süt a Nap és még mindig hideg van. Elindulok lefelé a piros háromszög jelzésen, ez az útvonal is régi ismerősöm, itt-ott megállok valami fotóznivaló miatt... didergő, megviselt harangvirágok, foltos árvacsalán finom rózsaszín virágai, az ősszel dacoló, erős szárú, fehér cickafarkok. Találok egy szép szál, virágjában lévő sárga gyűszűvirágot is, aminek láthatóan meggyőződése, hogy június van. Valahol a magasban hollók keringenek, amúgy valósággal paplan-szerűen ölel át a csend. Még a lombok is hangtalanul, súlytalanul peregnek, peregnek...
Ahogy megyek lefelé, az ég egyre borongósabb, aztán az erdő színei vibrálni kezdenek, mint a kiégni készülő neoncső, és hirtelen ellobban a ragyogás. A Nap eltűnt, valami furcsa, szürkés, nosztalgikus szomorúság leng a szederbozóttal benőtt egykori bükkös felett. A
Király-patak szurdokszerű völgyében nyirkos szürkeség terpeszkedik. Felkapaszkodok a túloldalon - friss, élénkpiros háromszögek a szürkés törzseken, szinte világítanak - aztán mintha főútvonalra kanyarodtam volna: hirtelen sok lesz a kiránduló, mind az új kilátó felé tart a
Prédikálószékre. Az építkezés teherautói által gyalult úton még frissen törtek az andezittufa darabkái, a hajdani ösvény helyén keréknyomok. Ködös sávba érek, a kilátó fa szerkezete elmosódik. Na tessék! Épp hogy egy napja adták át, és máris nem működik a panoráma!
Mindenesetre a környékre nem lehet ráismerni. A kilátó belső falát a középkori magyar történelem dömösi és környékbeli epizódjai díszítik. A grafikus láthatóan sok fantasy képregényt láthatott már, alkalmasint talán túlságosan sokat is. Kirándulók fényképezik a semmit, ismerősök is akadnak, egy izmos vizsla pákosztoskodik a szendvicseim körül.
Gyanítom, hogy nagyon csúszós lehet az út lefelé a Vadálló-köveknél, ezért a régi Cartographia térképemen szaggatottal rajzolt, "tervezett zöld kereszt" megnevezésű szekérutat választom. Találok is egy fa törzsén egy feliratot: "tervezett zöld kereszt". Aha. Az út döbbenetesen sokat kanyarog viszonylag enyhe lejtés mellett, legszebb része a
Kecskehát-rét. Valami egészen lebilincselő kilátás nyílik a visegrádi Várhegy felé, a masszív hegytömb csak sejlik a szürkés párában, alatta lángoló sárga lombok és smaragdzöld fű, a fűben parányi lila ékszerként őszi kikericsek bujkálnak. Az az érzésem, érintetlen helyen járok, itt kirándulók sincsenek, csak korábban igazítottam útba néhány eltévedt turistát.
Dömös-Diósra kibukkanva még éppen látom a sárga buszt, ahogy kikanyarodik a megállóból. Ismét van ötven percem a következő járatig... az időt Párizsban, a pipázó és calvadost kortyolgató Maigret felügyelő társaságában töltöm, mert ilyen esetekre mindig tartogatok a hátizsákomban valami jóféle olvasnivalót. Mire letartóztatják a gyilkost, a busz is felbukkan a kanyarban...
 |
| Dobogókő, a sípálya októberben |
 |
| Sárga gyűszűvirág - Digitalis grandiflora |
 |
| Ritkaság: baracklevelű harangvirág rendellenes, kettős pártával (Campanula persicifolia) |
 |
| Egy optimista szeder - Rubus sp. |
 |
| Cickafark is akad még - Achillea sp. |
 |
| Borsfű - Clinopodium vulgare |
 |
| Ösvény a Király-patak völgyébe |
 |
| Foltos árvacsalán - Lamium maculatum |
 |
| Bükkös a Prédikálószéknél |
 |
| Harangvirág - Campanula sp. |
 |
| Az újonnan átadott, fa szerkezetű kilátó a Prédikálószéken |
 |
| Néhány andezitszikla azért a helyén maradhatott a "tereprendezésnél" |
 |
| Az erdő szinte csöpögött a nedvességtől |
 |
| Pirosan lángolnak a csipkebogyók |
 |
| Elegyes erdő Dömös felé a jelzetlen szekérúton |
 |
| Ki-kivillan a panoráma Visegrád felé |
 |
| Meredek hegyoldalban, de csekély lejtéssel kanyarog a jelzetlen út |
 |
| Kecskehát-rét |
 |
| Kecskehát-rét |
 |
| Őszi kikerics - Colchicum autumnale |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.