Terep-járó: Intersport Túranap: 21 kilométer a Kevélyeken át

Sokan ódzkodnak a nagy tömeget megmozgató sporteseményektől. Bevallom, én is így vagyok ezzel, ezért sokat kirándulok egyedül. De épp ezért fontos, hogy néha igenis részt vegyek ilyeneken. Az Intersport túranap egyike azoknak, amelyeken évek óta ott vagyok. Idén nem a 31, hanem csak a 21 kilométeres távon indultam, mert barátokkal-barátnőkkel így lehetett jól megszervezni - no meg én sem vágytam most hosszabbra, pár nappal a szomori túra után.

A fotón vízszintesnek látszik, pedig elég markánsan emelkedik az út a Kő-hegyi bánya felé

Félhomályos, nyirkos reggel. Az égen nehézkes, tömör, szürke felhők vonszolják magukat. A mai napra "semmi jót" nem ígért az előrejelzés: borult ég, csepergés, aztán megérkezik a szokatlanul meleg levegő is dél felől, további esőket tolva maga előtt. Sebaj, felkészült turistának van megoldása az ilyesmire. Elő is kotrom a bakancsot az ágy alatti papírdobozból, utoljára a Tátrában volt rajtam. A HÉV-re már teljes menetfelszerelésben várakozom a Margit híd alatt... hiába, egy járat ahogy van, kimarad. Gyűlnek a túrázók, más ilyenkor nem is igen mozog.

Előttünk a Kevélyek...

Csillaghegy, nyílegyenesen csattogok a rajthelyül szolgáló iskola felé. A futók már nagyban indulnak, szép fokozatosan - de úgyis össze fognak tömörülni a Róka-hegyen, a lépcsőknél... Túratárs barátnőm sincs még sehol, aztán hirtelen megpillantjuk egymást. Még némi "szerelvényigazítás", látogatás a mobil mellékhelyiségben, indulás!
Jól ismerem a terepet, be szeretném osztani az erőmet. Végig beszélgetünk az egyre meredekebbé váló utakon. Előttünk is, utánunk is túrázók. A Róka-hegyi lépcsők nem esnek jól, néha - alibiből - megállok lefényképezni valamit, de végül csak felérek a tetejére. Kilátás? Alig van, párás-borult az idő, épp csak sejteni lehet a házakat ott lent. Egy fullpanorámás, jókora, épülő kulipintyó betonszerkezete kapaszkodik a meredély leszakadó peremén, ott bal kéz felé, ez legutóbb még nem volt ott. Eltűnődünk rajta, hogy kaphatott ez építési engedélyt. De nem szívesen politizálok, szedem is inkább a lábam tovább...

Magányos paci legelész az esőben

Kitágul a tér, ahogy felkapaszkodok a hajdani termálvizes barlangból megmaradt "rókalyukak" mellett, élénk sárga lombokon lépdelek, finom szemergéssel esni kezd az eső. Inkább hallom, mint érzem. A nyílt területen feltárul előttem a Kevélyek párába vesző kontúrja. Valamivel közelebb, villanypásztor mögött egy szem sötétbarna paci legelész. Borzas lilásrózsaszín fejüket emelgetik az imolák, meglepően sok a vadvirág a legelőn, noha október végét írjuk már.

Az ősz színeit inkább csak sejteni lehet a távolban

A műút után ismét emelkedő jön. Elszomorít az út szélére kiszórt szemét látványa. Most jön az a bizonyos bokacsikordító, köves vízmosás, amin nem szívesen futnék lefelé - pedig a rövidebb futótáv indulói már szökellnek is szembe, lefelé. A lankadt légmozgás megmozdít egy-egy méretes BSI szalagot. Eltévedni elég nehéz lenne... Az eső rázendít, kabátom alá dugom a fényképezőgépet, így persze nem tudom magamon összecipzárazni. De igazán nincs hideg. Amennyi eső hullik rám, annyi szárad is, beállt az egyensúly. Az esőtől kifényesednek lábam alatt a mészkősziklák. Egy daliás cserszömörce-bokor szinte lángol a sárga és narancs árnyalatok tüzében.

Erdei iszalag - Clematis vitalba

A Kő-hegyi bányánál van az első ellenőrzőpont. A futók itt vizet is kaphatnak, elég sokan épp átöltözködnek: ki felveszi, ki elteszi az esőkabátját. Nemigen lehet ráérezni, milyen idő jön. De érezhetően melegedik, és nem csak azért, mert felfelé gyalogolva kimelegedtem! Tudom, hogy szép erdőrész jön, smaragdzöld mohával fedett sziklák, girbegurba, kapaszkodó gyökerek, színpompás lombok. Sajnálom a rövidtávosokat, akik innen visszafordulnak. Pedig még erős emelkedés, "liftezés" jön egészen a Kevélyek csúcsáig!

Cserszömörce - Cotinus coggygria

A fehéren meredő sziklaszirtek tetején túrázók sokaságát látni. Pedig épp hogy elállt az eső, meglehetősen hűsítő szél fúj, nem igazán napozni való idő... a látnivalókat is inkább csak sejteni lehet. Látszik odalent az "Egri vár", de addig még van egy kis tekergőzés az erdőben... Itt találkozunk a csobánkai körről futva visszatérő túratárssal - sikerült pont időben, ahogy számoltuk - és hármasban indulunk tovább, beszélgetve. Jó dolog is ez!

Szamóca - Fragaria sp.

A Kevély-nyeregben ott a következő ellenőrzőpont, megkapjuk a bélyegzést, indulhatunk ferdén, jobb kéz felé ("szélsőjobb irányban" - magyarázzák). Megint esni kezd, erősebben, mint az imént. A gyomromban békésen emésztődik az imént befalt banán, ki vagyok békülve a világgal. A fényképezőgépet féltem az esőtől, ezért csak akkor halászom elő a kabát szárnya alól, amikor ismét elcsendesül, eláll. Ekkor már egészen lent vagyunk, de az út nem visz tovább egyenesen az Egri várhoz, hanem jobb kéz felé kell indulni a kövesúton... és jön a liftezés fel-le a porló dolomiton megtelepedett fenyők között. Némely szakasz meglepően meredek, szurdokszerű, viszont hirtelen árnyékom nő: nini, kisütött a Nap! Noha fátyolosan, mégis megjön tőle a kedvem. Fényképezni is van mit!

Moha-szigetek a lombavar tengerében

Persze van, aki inkább kökénybogyókat szedeget - megkóstolom, fanyar, de végül is ehető - fejünk felett a Ferihegyre ráforduló repülők kövér ezüst teste csillan, a galagonyabokrok roskadoznak a bíborszín bogyóktól. A bokrok közt egy-egy kócos, kék katáng, fehér seprence bujkál.
A következő ellenőrzőpont az "egri várromnál" vár ránk, itt meg is állunk kicsit pihenni, uzsonnázni. A "vár" tövében hagyományőrző, középkori ruhába öltözött srácok dobálnak lándzsát egy deszkákból ácsolt céltáblába. Fura ez, hiszen a "vár" egy hetvenes években forgatott film díszletének épült, terméskő és - ahol nem látszik annyira - beton építmény. Ma már megoldanák ezt CGI-animációval, számítógéppel... Egri csillagok. Egy futó pillanatra felidéződik egri diákkorom, az ott töltött évek, a látképet meghatározó vár, a Dobó tér, a kazamaták...

Sokan kirándulnak kutyával. A póráz nem minden problémát old meg :-)

Megyünk tovább, van néhány ismerős arc a túrázók és a szervezők soraiban is. Innen már nem lesznek markáns meredekek, szedegetjük a hamvas-kék kökényt, ballagunk a Teve-szikla felé. A sziklafal vörös-rózsaszín, mint a hús, furcsán sebzettnek, élőnek hat. A Nap el-eltűnik, olykor szürke és nyomasztó fényekbe öltözik a távolság, amott előttem Pilisborosjenő, a templomtorony, a háztetők. A büfé nagy forgalmat bonyolít ma! Lefényképezek egy elkésett pipacsot, aztán ahogy bemegyünk a településre, mindjárt ki is megyünk belőle. Egy kerítéslábazaton trónoló, fekete orrú, hatalmas kandúr lomhán utánam fordítja a fejét. A temető sírjai már nehéz illatú őszirózsák és krizantémok súlya alá rejtőznek.

A nem éppen sütkérezős idő ellenére sokan ültek le pihenni a Kevély szirtjeire

Irány Budapest! Persze, előbb még egy kis település-széli, erdei szakasz - tavaly itt már hallani véltem a hangszóróba beszélő szpíkert, pedig még kilométerekre vagyunk Csillaghegytől, de mégis érezni, hogy közeledünk. Délután van már, a Nap vaskos felhők mögé bújt megint. Kifejezetten ólmos meleg kezd lenni. Egy számomra ismeretlen növényt is lencsevégre kapok: már több, mint nyolcszáz hazai lágyszárú fajról van fotóm. Íme, a kenderziliz, egy új faj a "digitális herbáriumomba"!

Szinte ködös a távlat...

Ismét itt a város széle, de ez már Budapest. A város fölé emelkedő utcákon elhagyott kis nyaralók felgazosodott telkei és panorámás luxusvillák követik egymást. Valahol a távolban ott a Megyeri-híd is, amiből most nem látni semmit. Föl-le kacskaringózó aszfaltszalagot koptatok, a bakancs enyhén fogalmazva is kényelmetlen, még az elején túl szorosra húztam a cipőfűzőket, és most már hiába lazítok rajta... ebből véraláfutások lesznek, érzem.

Út a Kevély-nyereg felé

Egy lakópark, egy villanytelep betonfala, egy töltés - és máris az iskola háta mögött vagyunk, felcsillannak a célkapu másodpercenként változó digitális fényei. Leolvassák a rajtszámon lévő vonalkódot, az időméréssel nem kellett foglalkoznom, és máris mehetünk a célcsomagot felvenni, mert itt jár ez is: benne prospektus, termékminták, nápolyihoz hasonló édesség és - ennek örülök leginkább - egy fémdobozos üdítő. Egy asztalhoz járulunk az oklevelet és a kitűzőt átvenni, bevárunk még egy túratársat, aki a hosszú távon indult - itt is van - rövid beszélgetés, csoportkép, aztán ki-ki mehet az autójához vagy a buszmegállójához...
Jó nap volt ez.
Hazaérve jól esne egy forró fürdő, de ezúttal víz nincs... "Száraz" vacsorát rögtönzök hát, míg a csapok felől végre felharsan a várva várt szörcsögés. A nap betetőzése a forró, illatos fürdő és a kád mellé odakészített pohár innivaló, no meg a tegnap félbehagyott izgalmas krimi...